08-26-2021, 08:18 PM
M. Tóth László már több tízezer tévéadót befogott, és a MIR űrállomás mindennapjaiba is bepillantást nyert.
A világ egyik leghíresebb hullámvadászát, vagyis DX-szerét látogattuk meg Püspökladányban. M. Tóth László távoli műholdas tévék jeleit fogja be a kertjében felállított óriási antennákkal. Számos szakfolyóiratban jelent meg írása, és külföldről is járnak hozzá tanulni.
DX Bozóth – ahogy a szakmában hívják – 1974 óta tudatosan keresi a csatornákat, és a befogott jelet, adást dokumentálja, majd közzéteszi azok pontos elérhetőségét a hullámvadászok körében. – Az ötvenes években a környéken csak nekünk volt rádiónk, mindenki hozzánk járt rádiózni, meccset hallgatni. Már akkor érdekelt, milyen rádióadók voltak, emellett pedig a zene volt az életem. Mikor a feleségemmel elköltöztünk a szüleimtől, vettem egy Orion 60-as tévékészüléket, amit a mai napig őrzök. Azzal sikerült befognom az olasz RAI 1-et; akkortól számítom a frekvenciák iránti szerelmemet – mondja László, majd beljebb invitál minket a kertbe, hogy szemügyre vegyük, miről is van szó.
Az antennák állványzatát is László építi.
Az udvarban hatalmas állványokon vannak az antennák: van köztük öt méter átmérőjű is. Vételeit két csoportba sorolja: első a troposzférikusan terjedők, így a környező országok adóit fogja, mint például az osztrák, a cseh, az orosz, a román és a lengyel. A másik az ionoszférikusan terjedők, ide sorolhatók a spanyol, a norvég, a svéd, a finn, a svájci, a francia, a német, az angol, a belga, a holland, az arab adók, sőt, még afrikai és távol-keleti csatornákat is befogott. – Úgy tudom, én tartom a világcsúcsot is, ugyanis a fórumos társaim elmondták, mások még nem tudták vételezni Indonéziát, de nekem sikerült. 103 fokon van – mondja büszkén László.
A kezdeti fogásokon felbuzdulva készített egy 9 elemes antennát, mint mondja, azzal az egész világot foghatja.
Szerencsésnek érzi magát, hiszen akkoriban délután kettőkor végzett a munkahelyén, így a délután hátralévő részében vadászhatott. – Ahogy bekapcsoltam a szerkezetet, hallottam, hogyan zümmög, tudtam, mikor van ionoszférikus hullám. Létezik olyan adó, amit csak egy másodpercig sikerült fognom, például az egyiptomi. Akkor egy helikopter ment felettem, így tökéletes volt a tükröződés, hiszen a járműről verődött vissza a hullám. Lehet, hogy soha többet nem sikerül megcsípnem azt a jelet – sóhajt.
A hullámvadász alapító tagja a magyar TV-DX Klubnak, társaival 1976 óta vadásznak a távoli ismeretlenre.
A padlásszobában van a „főhadiszállás”
László eredeti szakmája lópatkoló kovács, de dolgozott zenészként, énekesként, majd elektroműszerészként vonult nyugdíjba. A 75 éves hullámvadászt fitten tartják az antennák, hiszen a több tízméteres árbócra gyakran kell felmászni – főleg télen, ha fagy éri. László mindezt biztonsági kötelek nélkül teszi. Az első nagy, 3 méter 60 centiméteres tányér 2000-ben került az udvarra. – Van Debrecenben egy szatellit üzlet, ott érdeklődtem nagyobb antenna iránt. Az egyik ott lévő hallotta, mit beszélek az eladóval, mondta, neki van pár 3-4 méterese, de Pilisvörösváron. Elmentem a megadott címre, de nem találtam ott semmit. Kiderült, a szomszéd telkére mentem be. Végül meglett, és mivel akkoriban vasúti biztosítórendszereket javítottam, jó kapcsolatot ápoltam a MÁV dolgozóival, így felajánlották, hogy vonattal hazaszállítják. Úgy nézett ki, mintha egy ufót hoztunk volna – nevet fel.
A kert végében egy még nagyobb antennát pillantunk meg. DX Bozóth ezt terrorista tányérnak nevezi.
Kilátás a 25 méteres állványzatról.
– 2007 áprilisában mentünk volna egy ismerősömmel Amerikába, hogy antennákat szereljünk le. Nem kaptam vízumot, mert terroristának hittek, pedig a moszkvai konzul vállalt értünk kezességet – mondja. A történet lényege, hogy László az amerikaiak rendszere szerint Isztambulban pilótaiskolát végzett, így nem léphetett be az országba. – Semmi közöm nem volt Isztambulhoz, még repülőn sem ültem soha életemben. Nem hiszem el, hogy lakcím alapján nem tudtak beazonosítani! A tányérokat liciten nyerte az egyik ismerősöm, időre le kellett bontani, így mire kiderült, nem vagyok terrorista, és augusztusban megkaptam a vízumot, már kitörölhettem vele a hátsómat, elbontották mások. De szerencsére ez az 5 méteres tányér azért az enyém lett! – mutat rá. A hatalmas szerkezetet lapra szerelten, konténeren szállították. – Szerencsénk volt, ugyanis hatalmas vihar volt a tengeren, azt hittük, a mi csomagunkat is elnyelte a víz, de kiderült: a konténer a vihar előtt két nappal befutott Brémába. Onnan vagonon hozták Pestre – sorolta.
Az óriási antennához azonban még nagyobb állványzatra volt szükség, így László egy daru vázszerkezetét alakította át.
László biztosító kötelek nélkül mászik fel az antennákhoz, ha szükséges.
A három emeletes építmény padlózatát radomból csinálta, ami egy mikrohullámot áteresztő anyag. Ezt az antenna elejére szerelik fel védelmi célokból. – Ez egy domború anyag, így kiegyengettem. A nagyobb szeletek 4, a kisebbek 3 méteres tányérok borításából készültek. A teljes szerkezet megépítése körülbelül 3 hónapot vett igénybe, szinte mindent én csináltam rajta. Ez jelenleg 25 méter magas, csodálatos fentről a panoráma – mondja, majd elindulunk felfelé. Az árbóc tetejének közepén kapott helyet az ötméteres antenna, amit egy körülbelül 250 kilogrammos ellensúly tart. Az egészet úgy alakította ki László, hogy bármikor szét lehessen szedni. – Ismerősök segítettek felrakni az antennát, mert nem tudtam egyedül beilleszteni a csavarokat. Akkor még nem volt fent az ellensúly sem, nagyon nehezen tudtuk megfogni, hogy ne zuhanjon le és törjön össze valamit, hiszen óriási súlya van – mondta. László nagy bánata, hogy egy ideje nem tudja ezt a hatalmas antennát használni, hiszen egy viharban az egyik tartókötél elszakadt, az antenna pedig nekiütődött a korlátnak, így megsérült. – A sérült felületet is meg lehet csinálni, körülbelül két hét alatt kész is lennék vele. Bepókhálóznám, azaz csavarokat tennék bele, amit madzaggal összekötnék, majd a zsinór kifeszítené a felületet a saját súlyától. Ha addig egyengetném, míg egy pontba kerülnének a madzagok, akkor újra tökéletes lenne – fogalmaz. László elvetemült hullámvadásznak tartja magát.
A világ egyik leghíresebb hullámvadászát, vagyis DX-szerét látogattuk meg Püspökladányban. M. Tóth László távoli műholdas tévék jeleit fogja be a kertjében felállított óriási antennákkal. Számos szakfolyóiratban jelent meg írása, és külföldről is járnak hozzá tanulni.
DX Bozóth – ahogy a szakmában hívják – 1974 óta tudatosan keresi a csatornákat, és a befogott jelet, adást dokumentálja, majd közzéteszi azok pontos elérhetőségét a hullámvadászok körében. – Az ötvenes években a környéken csak nekünk volt rádiónk, mindenki hozzánk járt rádiózni, meccset hallgatni. Már akkor érdekelt, milyen rádióadók voltak, emellett pedig a zene volt az életem. Mikor a feleségemmel elköltöztünk a szüleimtől, vettem egy Orion 60-as tévékészüléket, amit a mai napig őrzök. Azzal sikerült befognom az olasz RAI 1-et; akkortól számítom a frekvenciák iránti szerelmemet – mondja László, majd beljebb invitál minket a kertbe, hogy szemügyre vegyük, miről is van szó.
Az antennák állványzatát is László építi.
Az udvarban hatalmas állványokon vannak az antennák: van köztük öt méter átmérőjű is. Vételeit két csoportba sorolja: első a troposzférikusan terjedők, így a környező országok adóit fogja, mint például az osztrák, a cseh, az orosz, a román és a lengyel. A másik az ionoszférikusan terjedők, ide sorolhatók a spanyol, a norvég, a svéd, a finn, a svájci, a francia, a német, az angol, a belga, a holland, az arab adók, sőt, még afrikai és távol-keleti csatornákat is befogott. – Úgy tudom, én tartom a világcsúcsot is, ugyanis a fórumos társaim elmondták, mások még nem tudták vételezni Indonéziát, de nekem sikerült. 103 fokon van – mondja büszkén László.
A kezdeti fogásokon felbuzdulva készített egy 9 elemes antennát, mint mondja, azzal az egész világot foghatja.
Szerencsésnek érzi magát, hiszen akkoriban délután kettőkor végzett a munkahelyén, így a délután hátralévő részében vadászhatott. – Ahogy bekapcsoltam a szerkezetet, hallottam, hogyan zümmög, tudtam, mikor van ionoszférikus hullám. Létezik olyan adó, amit csak egy másodpercig sikerült fognom, például az egyiptomi. Akkor egy helikopter ment felettem, így tökéletes volt a tükröződés, hiszen a járműről verődött vissza a hullám. Lehet, hogy soha többet nem sikerül megcsípnem azt a jelet – sóhajt.
A hullámvadász alapító tagja a magyar TV-DX Klubnak, társaival 1976 óta vadásznak a távoli ismeretlenre.
A padlásszobában van a „főhadiszállás”
László eredeti szakmája lópatkoló kovács, de dolgozott zenészként, énekesként, majd elektroműszerészként vonult nyugdíjba. A 75 éves hullámvadászt fitten tartják az antennák, hiszen a több tízméteres árbócra gyakran kell felmászni – főleg télen, ha fagy éri. László mindezt biztonsági kötelek nélkül teszi. Az első nagy, 3 méter 60 centiméteres tányér 2000-ben került az udvarra. – Van Debrecenben egy szatellit üzlet, ott érdeklődtem nagyobb antenna iránt. Az egyik ott lévő hallotta, mit beszélek az eladóval, mondta, neki van pár 3-4 méterese, de Pilisvörösváron. Elmentem a megadott címre, de nem találtam ott semmit. Kiderült, a szomszéd telkére mentem be. Végül meglett, és mivel akkoriban vasúti biztosítórendszereket javítottam, jó kapcsolatot ápoltam a MÁV dolgozóival, így felajánlották, hogy vonattal hazaszállítják. Úgy nézett ki, mintha egy ufót hoztunk volna – nevet fel.
A kert végében egy még nagyobb antennát pillantunk meg. DX Bozóth ezt terrorista tányérnak nevezi.
Kilátás a 25 méteres állványzatról.
– 2007 áprilisában mentünk volna egy ismerősömmel Amerikába, hogy antennákat szereljünk le. Nem kaptam vízumot, mert terroristának hittek, pedig a moszkvai konzul vállalt értünk kezességet – mondja. A történet lényege, hogy László az amerikaiak rendszere szerint Isztambulban pilótaiskolát végzett, így nem léphetett be az országba. – Semmi közöm nem volt Isztambulhoz, még repülőn sem ültem soha életemben. Nem hiszem el, hogy lakcím alapján nem tudtak beazonosítani! A tányérokat liciten nyerte az egyik ismerősöm, időre le kellett bontani, így mire kiderült, nem vagyok terrorista, és augusztusban megkaptam a vízumot, már kitörölhettem vele a hátsómat, elbontották mások. De szerencsére ez az 5 méteres tányér azért az enyém lett! – mutat rá. A hatalmas szerkezetet lapra szerelten, konténeren szállították. – Szerencsénk volt, ugyanis hatalmas vihar volt a tengeren, azt hittük, a mi csomagunkat is elnyelte a víz, de kiderült: a konténer a vihar előtt két nappal befutott Brémába. Onnan vagonon hozták Pestre – sorolta.
Az óriási antennához azonban még nagyobb állványzatra volt szükség, így László egy daru vázszerkezetét alakította át.
László biztosító kötelek nélkül mászik fel az antennákhoz, ha szükséges.
A három emeletes építmény padlózatát radomból csinálta, ami egy mikrohullámot áteresztő anyag. Ezt az antenna elejére szerelik fel védelmi célokból. – Ez egy domború anyag, így kiegyengettem. A nagyobb szeletek 4, a kisebbek 3 méteres tányérok borításából készültek. A teljes szerkezet megépítése körülbelül 3 hónapot vett igénybe, szinte mindent én csináltam rajta. Ez jelenleg 25 méter magas, csodálatos fentről a panoráma – mondja, majd elindulunk felfelé. Az árbóc tetejének közepén kapott helyet az ötméteres antenna, amit egy körülbelül 250 kilogrammos ellensúly tart. Az egészet úgy alakította ki László, hogy bármikor szét lehessen szedni. – Ismerősök segítettek felrakni az antennát, mert nem tudtam egyedül beilleszteni a csavarokat. Akkor még nem volt fent az ellensúly sem, nagyon nehezen tudtuk megfogni, hogy ne zuhanjon le és törjön össze valamit, hiszen óriási súlya van – mondta. László nagy bánata, hogy egy ideje nem tudja ezt a hatalmas antennát használni, hiszen egy viharban az egyik tartókötél elszakadt, az antenna pedig nekiütődött a korlátnak, így megsérült. – A sérült felületet is meg lehet csinálni, körülbelül két hét alatt kész is lennék vele. Bepókhálóznám, azaz csavarokat tennék bele, amit madzaggal összekötnék, majd a zsinór kifeszítené a felületet a saját súlyától. Ha addig egyengetném, míg egy pontba kerülnének a madzagok, akkor újra tökéletes lenne – fogalmaz. László elvetemült hullámvadásznak tartja magát.
