Évek óta létezik, mégsem használjuk. A Windows 7 is támogatja, de ennek ellenére sem ismerjük. Mégis mit jelent a DLNA mozaikszó, és hogyan használhatjuk? Erre a kérdésre adjuk meg most a választ!
A legtöbb új szórakoztatóelektronikai eszközön, köztük a tévéken, asztali Blu-ray lejátszókon, sőt, számos mobiltelefonon is ott virít a varázslatos négy betű, aminek a jelentéséről a felhasználóknak általában fogalmuk sincs. Pedig a DLNA nem új keletű találmány, a szabványt – amelynek megalapításában minden számos nagynevű elektronikai cég részt vett, mint például az IBM, Intel, Nokia, Microsoft, Panasonic, Philips, Samsung, Sony, Sharp, Texas Instruments stb. –, a DWGH-t még 2003-ban fektették le, de a DLNA nevet csak egy évre rá kapta meg.
A DLNA rövidítés a Digital Living Network Alliance (Digitális Élő Hálózat Szövetség) nevet takarja. A DLNA-val a gyártók (pontosabban a szervezet tagjainak) célja az, hogy egy olyan nyílt szabványt rendszeresítsenek, ami lehetővé teszi, hogy a különböző elektronikai eszközök egymáshoz csatlakozhassanak és tartalmat cseréljenek egymás közt. Szándékosan nem szórakoztatóelektronikai eszközöket írtunk, hiszen ez önmagában túl szűk kategória ahhoz, hogy lefedje a DLNA-kompatibilis hardverek körét, ugyanis a körbe a tévéken, a lejátszókon és a házimozi rendszereken felül a fényképezőgépek, telefonok, PDA-k, nyomtatók és még a PC-k is beletartoznak.
A DLNA lényege, hogy egy mindent összekötő infrastruktúrát biztosítson a szabvánnyal kompatibilis eszközöknek. Az alapja a jól ismert HTTP-hálózati és az uPnP (Universal Plug’n’Play), valamint uPnP AV-protokoll. Ebben a rendszerben a HTTP-protokollon keresztül zajlik az adatfolyam továbbítása (streaming), az uPnP a hálózati konfigurálást végzi (hálózaton lévő gépek felismerése, portok átirányítása stb.), míg az audio-video műsortartalmak kezeléséről az UPnP A/V gondoskodik.
A csatlakozás fizikai része vezetékes LAN, MoCa, illetve vezeték nélküli hálózaton egyaránt történhet – a legújabb szabványleírásba pedig a 802.11N szabványú hálózatok is bekerültek. A DLNA ettől függetlenül nem egyezik meg egy szimpla fájlmegosztással, annál sokkal több, de bizonyos értelemben véve kevesebb is.Több, mert a hálózatban található eszközök automatikusan, márkától függetlenül megtalálják egymást, nem kell hálózati címekkel bajlódni. Továbbá a DLNA-val lehetőségünk adódik a távoli eszköz vezérlésére is, így például a hálószobában lévő PC-ről küldhetünk képet a nappaliban elhelyezett tévére, illetve ez visszafelé is működik, tehát a tévéről is elindíthatjuk a lejátszást.
Kevesebb, mert a DLNA hátránya, hogy a szabványleírás meghatározza a kötelezően lejátszandó és továbbítandó médiaformátumok körét, amit további opcionális médiaformátumok egészítenek ki. Utóbbiak lejátszása nem, csak a továbbításuk támogatása kötelező. Ebből adódóan előfordulhat, hogy olyan konténerben tárolt fájlt akarunk lejátszani, amit az eszköz nem támogat. Ilyen például a közkedvelt Matroska (MKV) konténer, amit nem fogunk tudni megnyitni, hiába van benne a DLNA által is támogatott MPEG4 H264- vagy AVC-kódolás.
A Microsoft azt ígérte, hogy a kompatibilitást növelni fogja azzal, hogy ha olyan eszközre küldünk videót, amely azt nem tudja feldolgozni, akkor a Windows Media Player 12 valós időben fogja átkódolni a tartalmat a fogadó eszköz számára ismerős formátumra. Nos, a rossz hír, hogy tapasztalataink alapján a valós életben ez nem minden esetben működik. Pedig a Windows 7 és a Media Player, illetve Media Center nagyon jó DLNA-támogatással rendelkezik, amelyhez a Vistához és az XP-hez képes alaposan feljavított hálózati kezelés is hozzájárul, másrészt pedig a legújabb DLNA-szabványt támogatja – ennek megfelelően már támogatja a „Play to” és „Print to” funkciókat.
Ha közérthetően (konyhanyelven) akarunk fogalmazni, akkor a DLNA megteremti a feltételeket, hogy egy távoli eszközökön tárolt multimédiás állományokat (hang, kép, mozgókép) játszhatunk le egy helyi eszközön. Például a nappaliban lévő tévén megnézhetjük az emeli számítógépen vagy egy hálózati adattárolón tárolt fényképeket, filmeket stb. és ugyaninnen például lehetőségünk van kinyomtatni egy fényképet a DLNA-val kompatibilis nyomtatón, ami példának okáért a földszinti dolgozószobában található. Ehhez csupán arra van szükség, hogy ezek az eszközök közös hálózatba legyenek kötve és mindegyik DLNA kompatibilis legyen.
Nem minden DLNA-eszköz egyforma!
A DLNA szabvány az eszközöket több csoportba osztja, ez pedig meghatározza a felhasználási körüket, de egy eszköz egyszerre több csoportba is tartozhat (egy PC például mindegyik csoportba tartozhat).
Digital Media Server (DMS): médiaszerverek. Ide sorolhatók a PC-k és a hálózati adattárolók. Céljuk, hogy tárolják a médiafájlokat és kiszolgálják a DMP- és DMR-eszközöket.
Digital Media Player (DMP): médialejátszók. Ezek az eszközök képesek megkeresni, megtalálni és lejátszani a szerveren lévő médiafájlokat. Ide sorolhatók a tévék, az AV-erősítők, az asztali lejátszók és a házimozirendszerek.
Digital Media Controller (DMC): médiakontrollerek. DLNA-kompatibilis, távirányítóként funkcionáló eszközök (ez lehet akár egy PDA is), amivel tartalmat küldhetünk a DMS-szerverről egy másik DMP-berendezésre.
Digital Media Renderer (DMR): médiarendererek. Ezen eszközök képesek lejátszani a DMC által továbbított, de eredetileg a DMS-szerveren tárolt tartalmat, azaz a DMP-knél kicsit „butább” lejátszó eszközökről van szó.
Digital Media Printer (DMPr): médianyomtatók. Hálózatba kötött nyomtatók és multifunkciós gépek, amelyekre nyomtatásra felkészített DMP- és DMC-eszközök tudnak nyomtatni (ezzel megvalósítható, hogy például egy tévén nézett, de szerveren tárolt fényképet közvetlenül kinyomtassunk).
DLNA aktiválása és használata Windows 7 alatt
1. lépés:
A DLNA bekapcsolásához pipáljuk be a képen látható két opciót a Windows Media Playerben . Amennyiben nem akarjuk, hogy szerverünk távolról irányítható legyen, akkor csak a távvezérlést tiltsuk le.
2. lépés:
A további adatfolyam-küldési beállítások…-nál minden listázott eszközön korhatár és minősítés alapján korlátozhatók a lejátszható médiafájlok.
3. lépés:
A Windows hálózatfelderítésnél csak akkor listázódnak ki a DLNA-s médiaeszközök, ha a távoli gépe(ke)n fut valamilyen DLNA-szerveralkalmazás (pl. Windows Media Player 12) és a megosztás is engedélyezve van.
4. lépés:
A Windows Media Player 12 Play to, vagy Lejátszás a következőn opciója nem használható minden eszköznél, csak amelyek támogatják a legújabb DLNA-szabványt.
5. lépés:
A hálózatban lévő szerverként funkcionáló DLNA-eszközök megosztott mappáiban lévő multimédiás állományok böngészésére is lehetőségünk van a Media Playeren belül.
6. lépés:
Nemcsak a Windows Media Player alatt, hanem a Windows Media Centerben is elérhetők a DLNA-megosztások, ezáltal a HTPC-tulajdonosok igényeit is kiszolgálja a Windows 7.
forrás
Lehet, azért, mert ebben dmr van, nem pedig dmp?